A mesék világa
A mesék világa!
Talán szülőként ez az egyik nagyon tudatos elhatározásom, hogy minden napra egy mese. Lehet több, de kevesebb semmiképpen sem. Annyi cikk jelent meg erről, kutatások készültek, hogy az a gyermek, akinek olvasnak, mennyivel bővebb lesz a szókincse, milyen választékosan tudja kifejezni magát, szó szerint egy egész világ tárul elé, és a fantáziáról nem is beszélek, azzal szemben, akinek nem olvasnak, és a tabletet és/vagy a gépet bámulja. 8 év alatt, nekünk is volt rossz napunk a gyermekeim apjával, de igyekeztünk tartani magunkat ehhez. Anna, Peti, Gergő, Bogyó és Babóca, Boribon sok-sok mesét olvastunk el nekik. Voltak kedvencek, amiket minden este kértek, akár több hónapon keresztül is. Már fejből tudták, szinte olyan volt, mintha ők mesélték volna nekünk. A kisfiam második osztályos (2025), és sokszor neki is mondom, hogy vegyen le egy mesekönyvet és olvasson.
Hogyan is kezdődik ez? Először a képes könyveket nézegetik, megfogják a gyerekek. Majd jön: Mi ez? Ez mi? Utána a rövid történetek majd pedig a hosszabb mesék. Mit adunk ilyenkor gyermekeinknek? Nekem talán először az idő és a figyelem jut eszembe. Hatással vagyunk a nyelvi fejlődésére, a fantáziájára és az érzelmi világának kialakulására.
Mit ad a mindennapos meseolvasás? Miért érdemes már baba korban elkezdeni?
A gyermekek már csecsemőkorban elkezdik magukba szívni a szavak ritmusát, dallamát. Minél több szót hallanak, annál gyorsabban és gazdagabban fognak később beszélni. Az esti rituálé biztonságot ad, kiszámíthatóságot ami nagyon fontos a kötődésben. Nekik nem a történetért érdemes olvasni, hanem a hangért, a figyelemért, a szeretetért.
Kisgyermekeknek már sokkal több mindent ad egy mese. Fejlődik a képzeletük a kreativitásuk. Értékeket adhatunk, különbségeket a jó és rossz között. Taníthatnank minket elfogadásra, bátorságra, barátságokra, segíthet a problémamegoldó készségünket is fejleszteni. Példának okáért a mesék hősei gyakran küzdenek meg nehézségekkel, de mindig van számukra megoldás, kiút. Ez segítheti a gyermekeket a saját félelmeiken való felülkerekedésben, azok feldolgozásában is, és erőt ad nekik a mindennapokban.
Napi egy mese, többet ad mint gondolnád! Olyan, mintha minden nap adnál egy kis „ajándékcsomagot” a gyermekednek – tele szavakkal, érzelmekkel, fantáziával és szeretettel.
Hoztam néhány példát összehasonlításnak a meseolvasás és a tv között. Ezek nincsenek kőbe vésve, mindig akadnak kivételek. De ismerjük fel, ha gyerekünkre nincs jó hatással a sok kütyüzés, és változtassunk.
1. Nyelvi fejlődés
- Olvasás: A gyerek gazdagabb szókincset hall, változatos mondatszerkezeteket, és lehetősége van kérdezni, beszélgetni a hallottakról.
- Tévé: Passzívan fogadja az információt, nincs valódi interakció, a nyelvi fejlődés lassabb lehet.
2. Képzelet és kreativitás
- Olvasás: A hallott szavak alapján maga építi fel a történet képeit, fejlesztve a fantáziáját.
- Tévé: Készen kapja a képeket, hangokat, így a képzeletet kevésbé használja.
3. Figyelem és koncentráció
- Olvasás: A mese követése edzi a türelmet, a memóriát, a történet logikájának megértését.
- Tévé: Gyors vágások, erős ingerek miatt a figyelem inkább szétszóródik, és rövidebb ideig tart.
4. Kapcsolat és kötődés
- Olvasás: Közös élmény a szülővel – ölelés, hang, közelség, interakció.
- Tévé: Magányos tevékenység, a szülői jelenlét és a közelség hiányozhat.
A tévé elé ültetett gyermek passzívan befogad, míg az olvasott mesét hallgató gyermek aktívan épít, képzel és kapcsolódik. A különbség hosszú távon mérhető: jobb nyelvi készségek, erősebb képzelet, gazdagabb érzelmi élet, szorosabb szülő-gyermek kapcsolat.
Összefoglalva:
Ha csak a választott képemre nézel, már jön egy érzés, egy tudatosság. Mit él meg egy olyan gyerek, akinek olvasnak, együtt töltenek időt, nevetnek, átbeszélik a mese mondanivalóját? És mit érezhet az a gyermek, aki csak nézi a televíziót, belesüpped a képernyő világába, felelőtlenül nézhet bármit, magyarázat nincs hozzá? Milyen ingereket kap egy ilyen gyermek, milyen hatással lehet ez fejlődésére? Ezt talán a cikkem olvasása nélkül, Te is tudod, ott mélyen legbelül!
