III. Országos Terapeuta Találkozó

"Hiszünk abban, hogy minden gyermek megérdemli, hogy a lehető legtöbbet hozza ki saját képességeiből!"

2025.06.28. - elérkezett a III. Országos Terapeuta Találkozó időpontja! Nagyon vártam már. Napok óta beszéltük a terapeuta barátnőimmel, és számoltuk vissza a napokat, hiszen Győr óta nem tudtunk találkozni.. Sose említettem senkit se teljes nevével, ám ebben a posztban most kivételt fogok tenni. Bízom abban, hogy senki se fogja zokon venni ezt a lépésemet. Szakátsné Sándor Timi első útja hozzám vezetett, mert útba estem, félúton vagyok neki a CEU központhoz, így megbeszéltük, hogy együtt fogunk menni. Lajoskomáromban, Siófoktól nem messze ha terapeutát kerestek szívből ajánlom, mert egy csupaszív pedagógus, és egy kiváló terapeuta. Ő nem tudott múltkor Győrbe eljönni, így most vezetés közben minden információt, minden történetet csupa füllel hallgattam végig. Most fejezte be az utolsó csoportos TSMT óráit - és a kép amit küldött messengeren, reklámba illő, én amondó vagyok! Jövőbeli terveket, kivel mi történt, így ez a 40perces autó út bátran állítom, hogy 5 percesnek tűnt. Mikor megérkeztünk a helyszínre, mentünk is a regisztrációs pulthoz, ahol Rózsa Mónit láttam meg, ő a Védőangyalos csapat összetartója, és akinek köszönhetem hogy a Lea Otthonba kerültem. Csupa mosollyal fogadott bennünket. Regisztráció után kiderült, hogy az idei év egyik különlegessége - mert, hát több is volt ám,- egy kendő. Nekem egy kék kendő volt, amit a képen is láttok. Nagyon ötletes, és szerintem a csoportos képeken nagyon jól fog mutatni mikor meglengettük a : narancssárga, piros, lila, rózsaszín, fehér és kék kendőket. A színek tájegységeket jelentettek. A kék Pest megye - Pest agglomerációját. A többi színben bizonytalan vagyok, bár vannak sejtéseim, ezt a lehetőséget meghagyom majd más színű kendősöknek, hogy ők meséljenek erről. Hirtelen a hátunk mögül, egy óriási öröm, és egy ölelés: Rozgonyi-Lisztmájer Ilona. Már az előadóteremben várt minket, de mikor meglátta, hogy megérkeztünk odasietett hozzánk! Jó volt újra látni, bár ekkor tudtuk meg, hogy az 5-s társoságunkból csak 3-an leszünk itt a mai napon. Barbi, Daniella - hiányoztatok nagyon!!! Ilonáról is hagy ejtsek pár szót. Nagyon szeretem, mindig segítőkész, azonnal válaszol a kérdéseimre. Kerepesen dolgozik a Mérföldlépő Fejlesztőházban. Csoportos TSMT-n imádtam ahogy az órát vezette, a hangszínét, ahogy a gyerekekkel bánik - egy szó mint száz - ő is egy kincs!

Meg is csináltuk újra a kitűzős képünket - és én ekkor véltem felfedezni egy Angyalt az enyémen - milyen szemfüles vagyok nem? - de inkább úgy mondanám, hogy nem hazudtoltam meg Önmagamat! Ismerős nem? Túl sok inger, és egy kicsi figyelemzavar? Mindenki adott a másiknak egy kisebb ajándékot - nálunk ez már hagyomány! Ilona hozta a citromfű szörpijét, amiben minden szeretet benne van, és Timi pedig.. a gumimacit! Te jó ég! A tanulmányaink alatt, mennyit ettünk, gurultunk! Szinte ez lett a védjegyünk, ugye lányok? De egy év távlatában - ez már történelem!? Úristen 1 év!!! 1 éve frissen végzett kisgólyaként érkeztünk, ma meg már... 1 év van a hátunk mögött, mennyi felmért gyermek, mennyi tapasztalat, mennyi egyéni és csoportos óra. És bizton állítom, mennyi boldog, nyugodt, és elégedett szülő! Az én ajándékomról később lesz szó, erről is hamarosan mutatok egy képet. Kezdenek szállingózni a terapeuták, az oktatók. Annyira jó volt ismerős arcokat látni! Nyílván itt is megvannak a klikkek, akik együtt dolgoznak, akik együtt végeztek, de a mai nap ismét egy jó példa arra, hogy a szívünk nyitott. Miközben sorbanálltunk, hogy vegyünk pár dolgot, már nem is vettem észre ki integet nekem! Vasali-Kelemen Tímea - vele a csoportos tsmt alatt lettem jóban, és mai napig tartjuk a kapcsolatot! Imádlak! Bár nemrég voltam nála - annak is egy hónapja ha nem több, nagyon megörültünk egymásnak. Újabb ajánlás, mert már kétszer is voltam saját fejlesztőházában: Mocorgó - Dunaharasztin! Egy igazi tűzrőlpattant terapeuta! Nincs megállás, csináljuk! - lehetne a mottója! Mikor sorra kerültünk a pultnál, én egy TSMT bögrét vettem, tájékoztató füzeteket, és 4 tombolát (kék 32,33,34,35). A tárgyakból befolyt pénzösszegek, az alapítvány részére lesznek. De lehetett venni pólót, hűtőmágnest, és mindenféle szuper dolgot! Ekkor kaptuk meg a következő ajándékunkat - egy Védőangyalos keményfedeles tartót, és egy tollat a mai napra - hiszen mind tudjuk, hogy ilyenkor is elhangoznak olyan dolgok, amiket érdemes felírnunk, jegyzetelnünk! Beérve a terembe, ismét egy ismerőssel futottam össze - Kun Barbival. Ő az érdi szakszolgálatban a korai fejlesztők között van, és egy kis védőangyalom a közös keresztmetszetünk. Egyik beszélgetésünknél mondtam, hogy jöjjön el, és lám itt volt a találkozón!

Fenyősi Fanni - a BHRG Alapítvány kuratóriumi elnöke, és a TSMT-HRG Collage Kft ügyvezetője megnyitotta a találkozót. Szó volt rengeteg dologról, jövőbeli tervekről, milyen fejlesztések várhatóak - de talán a legszívhezszólóbb a.. nem gondolom, hogy publikus még - és nem is az én tisztem erről most szót ejteni - de az egész terem hatalmas tapsviharba kezdett, ennyit elárulhatok!

3 előadás blokk volt, amire emailben lehetett jelentkezni. Bevallom egyetlen egyben voltam biztos, hogy azon részt kívánok venni, a többi két blokknál hezitáltam, mert mindegyik előadás érdekelt valamilyen szinten, de a döntésem végül:

1, Szülő - gyermek játszmák - Belső gyermek hatása a szülői mintákra- Hadrévy Borbála

2, Más a gyermekem - Szülői gyászfolyamat - Bartha Eszter

3, Szülők bevonása a TSMT II. terápiába - Babacsoportok - Golács Szilvi

..mivel volt, ami nagyon megérintett szeretnék külön-külön is mesélni az előadásokról!

Múltkori találkozón a nap végén készült a nagy csoportkép, idén most mindenkit megkértek, menjünk ki a jó fényviszonyok miatt az épület elé. Fotósként ez tudom milyen. Alig fértünk el, folyamatosan menni kellett előre, hogy a hátsó sorok is látszódjanak. ..és itt volt az a bizonyos színes kendő lengetés is! Bár sokunk arca takarva lesz, de látványos, hogy a színes kendők szállnak a szélben - eszembe jutott egy nagyon ügyes drónos ismerősöm, micsoda videót tudott volna ebből csinálni! (Ezt azért írom, mert videóst nem láttam, bár lehet, hogy volt!) Mikor visszamentünk egy kis kávészünet volt, ismét lehetett pár szót váltani egymás között, egy szusszanásnyi szünet az előadások előtt. Kiszúrtam egy angyalszárnyat a regisztrációs pultnál, pont Móni állt ott, a kérdésem arra irányult, hogy akkor ezt most mindenki fel fogja venni? Válasz: "igen, el is kezdhetem!" ...remek! A fotóst rögtön odahívta, aki segített feladni a szárnyakat. Az én vállaimra mondtam, hogy ez nem alkalmas - de végül mégiscsak sikerült. Angyal lettem pár kép erejéig! Mondtam Móninak is, hogy akkor csináljunk már egy közös képet, hiszen miatta lettem angyal. Bevallom a feltűnést kerülöm, nem szeretek szerepelni, én a fényképezőgép másik oldalát szeretem, ahol én kattogtathatok! - Ez a szerep, hogy mosolyogjak a gép előtt, eléggé idegen. Utána mondtam is, hogy lehet a következő Angyalról is képet csinálni. Megláttam Fegyó Mariannát, innen is kérlek ne haragudj - én szóltam a fotósnak - viszont nagyon jól állt! Olyan jó volt személyesen találkozni, annyi telefonos beszélgetés után Veled, és annyi Védőangyalos segítség után! Szerintem ezt kifejezni nem is tudom most, igazi mentor vagy! Ki is derült, hogy egy ígéretemhez nem tartottam magamat, mert még nem meséltem el az Otthonos egyéni TSMT- tornákat, hogyan sikerültek, mik történtek azóta. Viszont olyan boldog voltam, hogy nem felejtetted el, és az, hogy érdekel...! Mai világban úgy gondolom a figyelem a legnagyobb ajándék, amit adhatunk a másiknak! Itt sokan akartak veled beszélni, és nem szerettem volna csak én lefoglalni, de a telefonos beszélgetést a héten megejtjük! Ezt nem felejtem el! Szó szót követett, fotó fotót, mikor kitalálták, hogy a Védőangyalok menjenek vissza a lépcsőhöz, és csinálunk egy csapatképet. Odaadtam a táskámat a Timinek, hogy akkor kisétálok, majd kérdezték ki veszi fel az angyalszárnyat, erre Heni (Csordásné Kékedi Heni) - Zsófi, mert nála nincsen táska! Mondtam, hogy rajtam már volt, de ismét megnyertem - másodszorra is Angyal lehettem!

Befelémenet, barátnője kérdezett az egyéni vizsgáról pár dolgot, főleg a vizsgáztatóról. ..és ekkor tűnt fel, hogy az oktatók között idén nem csak Herdics-Horváth Kata hiányzott, hanem Soós Judit is. (Bár mentségemre szóljon nem láttam az első sorig el a nagy előadóteremben! ) - én csupa jót tudtam mondani a vizsgámról! Nagyon hálás vagyok Juditnak mind a mai napig, és az ott elhangzottakért. Mint egy kisgyerek, aki az óra végén, kap egy hatalmas önbizalmat és rengeteg dícséretet, kedves szót!

Kezdődik az első előadás! Szülő - gyermek játszmák - Belső gyermek hatása a szülői mintákra- Hadrévy Borbálaval. Egyszerűen fantasztikus volt!! Rengeteg olyan dolgot mondott, amit a kineziológusomtól már tanultam, de jó volt újra hallani ezeket! Hiszen ismétlés a tudás anyja! Szuper diasorokat láthattunk, egy nagyon összeszedett előadás volt. Két "játékot" játszottunk. Az egyik hogy sátéltunk a szobában, majd párt kellett találni. Felnőttként bátran nyitok új emberek felé, és egy piros kendős lánnyal álltam szemben. Bemutatkoztunk egymásnak - itt is bevallom annyit jegyeztem meg, hogy Kata (Most már tudom: Németh Molnár Kata). Választani kellett, egyikünk az anyag másikunk pedig a szobrász. Én anyag akartam lenni. Meg kellett formáznia az Édesanyját a szobrásznak, az anyagnak ezt hagynia kellett. Bevallom időm se volt körbenézni kit-mit alkotott. Kata olyan pozicíóba állított engem, hogy patakokba folyt a könnyem. Átéreztem! Ezt nagyon nehéz leírni, neki is könnyeket csaltam a szemébe. Majd szerepcsere. Ahogy én állítottam be őt, ő kezdett el zokogni. Pár perc volt, de teljesen felkavart mindkettőnket. Bárki lehetett volna a párunk ennél a feladatnál, tényleg bárki! Mi mégis kiválasztottuk egymást! Vége volt a feladatnak - csak meg akartam ölelni - és nagyon jó volt! Nyílván itt elhangzott ennek jelentése, miért is fontos ez, Kata kiment egy kis időre a teremből, én a zsebkendőt szorongattam. Felkavaró volt, később beszélgetésbe elegyedtünk, így megtudtam neki mit jelentett az a szobor, és hogy az enyém mit váltott ki belőle. Kicsivel később pedig egy meditáció volt - amikor "beszélhettünk" gyermeki énünkkel. Szerintem mindenki könnyezett a teremben, volt aki jobban, volt aki meghatódott. Hogy ki mit üzent a múltba magának? Ez maradjon a mi kis titkunk! Szülői viselkedési mintákról beszéltünk, kommunikációs technikákról, légzés technika, Önszupervízióról! Ez az előadás nekem nagyon meghatározó volt, és emiatt is írtam, hogy ki kell írnom magamból, mert ez a két játék, az ott eltöltött 1 óra - előrevetítve az egész napot, számomra ez egy csoda volt! Nagyon köszönöm Borinak, nagyon várom már a következő előadását!!!

Egy idézetettel zárom, ami a diasorok végén volt: "A legnagyobb ajándék, amit a gyermekeinknek adhatunk, az az, hogy önmagunkat meggyógyítjuk."

Következő előadás: Más a gyermekem - Szülői gyászfolyamat - Bartha Eszterrel. Kevesebben voltunk, hiszen ez egy "gyászos" téma. A hangulat se a jó kedvet tükrözte. Viszont mindegyikünkben hatalmas empátia van! Hatalmas együttérzés! Miért választottam ezt a témát? Emlékszem, mikor az óvonő minősítette a gyermekemet, hogy sokkot kaptam! Tagadás és a düh fázisára is emlékeztem, hogy összeomlottam, ám már sokszor írtam, nekem ez kapcsolt be valamit, és ezért ültem az előadáson, mert emiatt a mondat miatt lettem terapeuta! Már a hálánál tartok, de végigmentem a folyamaton, hogy elfogadjam, feldolgozzam, tegyek ellene! Nagyon nehéz a szülőknek, hiszen nagyon szeretnek kódokkal dobálózni manapság. Hiperaktív, ADHD-s, tuti autista mert bekapcsol nekik egy séma, de ez egy másik előadás volt. Szóval itt is játszottunk, de ami ebben az 1 órában felkavaró volt, és sokaknak ajánlom, írják le azt a gyermeket akit maguknak álmodnak, hogy néz ki, milyen tulajdonságai vannak... majd mikor van egy álmod, elhangzik ez a mondat: "most tépjétek szét ezt a papírt" - és megéltük, hogy nem az a gyermek a miénk akit megálmodtunk. Ugye nekem két gyermekem van, így én már átéltem ezt, de itt most vizuálizáltuk. A szülők is ezen mennek keresztül! Megélni, hogy más a gyermekem, és ezzel ha szembesít valaki, ezt fel kell dolgozni! Mikor elfogadták ezt, akkor keresik a megoldást, és a segítséget. Terapeutaként kaptunk hasznos tanácsokat, mik a kompetencia határaink, milyen támogató szavakkal tudunk ott lenni, és mennyire fontos támaszai lehetünk a családoknak.

Ebédszünet. Nosztalgikus volt, ismét ott enni, ahol annyi időt töltöttünk... Ilonával és Timivel összeültünk. Én Timivel a második előadáson együtt voltam, de jó kibeszélni mi volt, mik történtek eddig. Élményeket, tapasztalatokat, esetleges csalódottságainkat. A végén megtaláltam végre a másik Timit is, és ugyan közös képet nem csináltunk, de átadtam az ajándékom neki is! Közös kistetkó. Egy kutya, egy teknős, egy elefánt, és egy oroszlán. Na ki mire gondol? Ki miért kaphatta azt az állatot, vagy éppen miért választotta? Az én részem, hogy régóta vágyom egy oroszlántetoválásra. Bár nem a karomon, de így a közös képet könnyebb elkészíteni. Gyerekes? Határozottan! De egy darabka önmagamból! ...és vállalom! A gyermeki énem előjött! Szerintem a többiek is imádták, és még mindig ott van a kezükön. Az utolsó előadás: Szülők bevonása a TSMT II. terápiába - Babacsoportok - Golács Szilvivel. Nagyon sokan voltunk! Rengetegen! Ebből talán 3 terapeuta volt, akik már indítottak babacsoportokat. A többiek, köztük én is szeretnénk a jövőben indítani! Ez volt az, az előadás, amire tudtam, hogy jelentkezni akarok! Még mindig rengeteg a kérdésem, és nem csak nekem sok terapeutának, szerintem ez egy olyan téma, amit nem lehet egy órába belesűríteni, hanem ez akár egy teljes szupervíziót is megérdemelne, viszont el kell mondanom, hogy többekkel együtt - összefogva, elkezdett bennem körvonalazódni ennek felvezetése, lehetősége, hogyan tudom én kivitelezni a jövőben - szóval figyeljetek, mert szeretnék egy babacsoportot indítani hamarosan! Mivel az itt elhangzottak szinte mind a szakma részét képezi, így erről bővebben írni nem tudok, de köszönöm Szilvinek, hogy megosztotta velünk saját tapasztalatait, hogy együtt ötleteltünk, hogyan is működik ez a valóságban és nem csak a füzetből olvasva. Hálás vagyok nagyon!

Az utolsó előadás után, visszament mindenki a nagy konferencia terembe. Megláttam Katát - a piros kendős lányt - és elkezdtünk beszélni. Hirtelen amit mesélt, emlékeztem, hogy láttam bemutatkozó levelét a csoportunkban, hogy ő lovasterapeuta. Szóval ismét egy ajánlás következik! Ha Nagykutason keresnétek valakit, Zalaegerszeg mellől, szívből ajánlom Katát.

A nap végén meghallgathattuk: A gyermekkori regresszió felismerése és kezelésének lehetőségei - Pulay-Csernyák Rita előadásában. Pszichológus szemmel.

Idén újdonságként robbant be, hogy rengeteg tombola nyereménnyel készültek. Mindenki bőszen vásárolta a tombola szelvényeket, ám ekkor még nem tudtuk, hogy 40 felajánlás kerül kiosztásra. Fejlesztő eszközök, tanfolyamok. ..és én is azon szerencsések közé tartozom, akik nyertek! Nem is akármit! "Minden, amit az iskolaérettségről tudni kell" - online tanfolyam, és "Pont elég jó vagy! - önismeret, önbizalom online tréning"-t. Mindkettőnek nagyon örültem, és mondanom se kell - az utóbbi mintha nekem szólna! Nincsenek véletlenek - már sokszor mondtam!

Fanni megtartotta záró beszédét, és hogy találkozunk 2026-ban! Különleges lesz a következő év! Nagyon várjuk!

Elérkezett a búcsú ideje, de nem örökre és nem is végleg. Hiszen tudjuk, hogy hamarosan újra találkozunk, és akkor ismét rengeteg élményt oszthatunk meg egymással! Timivel a kocsiban másról sem beszéltünk csak a mai napról! Megélni, átélni, ott lenni felemelő érzés! Mert egy a szívünk, egy a lelkünk! ..és ha ilyen fantasztikus emberek egy helyen vannak, az csak egy csoda nap lehet! Köszönöm hogy Veletek lehettem!

#szeretemamunkám #büszkevagyok #tsmtterapeutavagyok