Labdázás

Miért fontos hogy sokat labdázzunk gyerekünkkel?

             Egyik tanárom mesélte, hogy ő az óvodában minden nap

                pár percet arra szán, hogy a gyerekekkel labdázzon. Gurítják, fogják a kezükben – forgatják,

                   pattogtatják, feldobják, egymással játszanak, és úgy mennek 6-7 évesen iskolába, hogy

TUDNAK LABDÁZNI!

Sajnos sokan tapasztaljuk azt, hogy a mai gyerekek nem tudnak labdázni, nem is fogtak sokan a kezükbe még labdát se. Régen - most már bátran mondhatom, hogy az én gyerekkoromban, nem volt ennyi kütyü, és a legnagyobb játék és örömforrás, ha kint rúghattuk a labdát, kidobózhattunk vele, kosárlabdáztunk, teniszeztünk, focizhattunk. Nem csak örömforrás volt, hanem egy nagyon jó fejlesztőeszköz is!

Hogyan jutunk el a labda elejtéstől, a gurításig, majd ahhoz, hogy egymásnak dobjuk rúgjuk a labdát?

• Talán elsőként érdemes megemlítenem a szem-kéz és szem-láb kordinációt: hiszen fontos lenne, hogy szemünkkel kövessük a labda útját, majd ezen információkat feldolgozva reagáljunk rá – elkapjuk, megállítsuk, elrúgjuk.
• Finommotorika: ujjak erősítése, kéztőcsontok fejlődése, amik később nagyon fontosak lesznek az írásnál, olvasásánál.
• Ha nem menne elsőre, micsoda frusztrációtűrés, kudarctűrés, hogy újra és újra próbálkozzunk vele.
• Ahogy ujjaink rásimulnak a labda felületére, azt érezni, hogy mekkora erő kell egy eldobáshoz- pattintáshoz: taktilis csatornák stimulálása, valamint erőadagolás.
•  ha netán összekapcsoljuk, valami mondókával segítjük a verbális motoros szinkront.
• dominancia: nagyon hamar elválik, melyik kéz lesz a dominánsabb vagy éppen melyik láb, melyikkel tudnak könnyebben labdázni.
• térbeli tájékozódás: a labda mozgásával például egy célbadobásnál megtanulják felmérni a távolságot és irányokat.

….

Egy szó mint száz, fontos lenne, hogy sokat labdázzunk kisgyermekünkkel, mert titkon nagyon sok mindent fejleszthetünk vele: játékosan!

„Na, ki szeretne labdázni?”